Megnyugodtam... Háborgó lelkem tengerének hullámai lecsillapodtak, és talán egy időre el is tűntek... A sima víztükör viszont sokmindent rejthet... Sok olyan dolgot, amit más nem érthet meg... Érzések, amiket elfojtok, gondolatok, amiket agyam egy távoli zugába száműzök, emberek, akiket próbálok elfeledni és emlékek, amiket már meg sem próbálok semmissé tenni... Hiszen ezek határozzák meg a jelenem a múltam és a jövőm... Nem harcolhatok az ellen, ami ellen nem lehet... Elfogadom a világot ilyennek, az arcába kacagok, és megpróbálom nem észrevenni, hogy milyen xar is ez az élet... A lelki vívódásaimat magammal intézem el... Mások élete pedig csak rájuk tartozik... Én csak annyit kérek, hogy szeressetek 1 kicsit...
|